Beccaria: A Bűnökről és Büntetésről Nyelv: magyar Terjedelem: 208 oldal Méret: 130 x 190 mm Kötés: keménytáblás papírkötésben A felvilágosodás korának jelentős gondolkodója, Cesare Beccaria olasz író, a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője volt, kiváló büntetőjogász és tudós. Fő alkotásában a „Bűnökről és büntetésekről” (Dei Delitti e Delle Pene) (1764) című írásában – mely nagy visszhangot váltott ki a maga korában –, felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében, megfogalmazta, hogy a halálbüntetés se nem célszerű, se nem szükséges, azonban mérhetetlenül romboló hatással bír az egész társadalomra. Beccaria szerint a halálbüntetés csak két oknál fogva tekinthető elfogadhatónak: az egyik, amikor a nemzet biztonságára veszélyes elkövetőről kell dönteni, valamint anarchia esetén. Szerinte egyébként a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, azonban a „szabadságától megfosztott ember hosszas és nyomorúságos példája…a legerősebb fék a bűnök ellen.” Beccaria művében megfogalmazza, hogy a büntetésnek és a bűncselekménynek egyaránt rögzítve kell lennie a törvényben, tehát csak olyan büntetést lehet kiszabni és csak olyan bűncselekményért, amit a törvény előre rögzít. (Ez a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege“ elve) Fontosnak tartotta azt is, hogy a büntetési tétel arányos, proporcionális és nyilvános legyen. Ily módon lefektette a jogállami büntetőjog alapjait. Beccaria művének hatására Habsburg Lipót toszkánai nagyherceg a Közép-Itália nagy részére kiterjedő államában 1786-ban törvényben szüntette meg a halálbüntetést, és a kivégzőeszközöket is megsemmisíttette. „Hogy mint jó polgár Királyomnak, s Hazámnak csekély tehetségemmel teljesen szolgáljak, amaz üres órákat, mellyek hivatalos foglalatosságaimból fölülmaradtak, Beccaria Cesare a: Bünök és Büntetésekről irt Europaszerte isméretes munkájának, ezen olasz eredeti, de – tudtomra, a magyart, dánt, svédet és törököt kivéve – már minden egyéb europai nyelvre fordított e nembeli egyetlen mesterműnek magyarosítására szántam.” (Császár Ferenc) „…Egy ember sem ajándékozta oda ingyen tulajdon szabadsága részét a’ köz jó tekintetéből: ezen ábrándkép csak a’ regényekben létezik: ha lehetséges volna, mindenikünk azt akarná, hogy a’ másokat kötő szerződések, minket ne kössenek: minden ember magát teszi a’ földgolyó minden összefüggésinek középpontjává.” Részlet a ‘A büntetések eredete. Büntetési jog című fejezetből.